Csomagkezelés alapjai: apt, yum, dnf, pkg

Bevezetés

A legtöbb Unix-szerű operációs rendszer központosított mechanizmust kínál a szoftverek keresésére és telepítésére. A szoftvereket általában csomagokként szolgáltatják, ezeket a csomagokat pedig úgynevezett repository-ban (továbbiakban tároló) tárolják. A csomagokkal való munkát csomagkezelésnek hívjuk. A csomagok gondoskodnak az alap komponenseiről az operációs rendszernek, együtt véve az osztott könyvtárakkal (shared libraries), alkalmazásokkal, szolgáltatásokkal és dokumentációkkal.

A csomagkezelő rendszer többet nyújt, mint egy szoftver egyszeri telepítése, például lehetőséget nyújt a már feltelepített csomagok frissítésére is. A tárolók segítséget nyújtanak abban, hogy megbizonyosodj, az adott program kódját átvizsgálták a rendszeren való használathoz, és hogy a feltöltött szoftver jóváhagyásra került a fejlesztők és a csomag karbantartói által.

Amikor szervert vagy fejlesztői környezetet konfigurálunk, gyakran szükségünk lehet nem csak a hivatalos tárolók használatára. A csomagok a stabil kiadásban talán elavultak, különösen akkor, ha egy új, gyorsan változó szoftverről van szó. Mindazonáltal a csomagkezelő egy létfontosságú eszköz egy rendszergazda és fejlesztő számára.

Ennek a leírásnak a célja, hogy megismerd az alapvető funkciókat, mint a csomagok keresése, telepítése és frissítése különböző disztribúciókon.

Csomagkezelő rendszerek: Egy rövid áttekintés

A legtöbb csomagkezelő rendszer csomagok kollekciója köré épült. A csomagfájl általában egy archívum, ami tartalmaz lefordított binárisokat és más forrásokat, telepítő scripteket. A csomagok tartalmaznak még metaadatokat, beleértve a függőségek listáját, ami tartalmazza a telepítéshez szükséges egyéb csomagok nevét.

Bár a funkcionalitás nagyjából hasonló, a csomag formátuma és az eszköz változik platformonként:

Debian-on és Debian alapú rendszereken, mint az Ubuntu, Linux Mint és Raspbian a csomagformátum a .deb. Az APT (Advanced Packaging Tool) biztosítja a parancsokat a leggyakrabban használt műveletekre, mint pl.: keresés a tárolóban, csomagok telepítése a hozzájuk tartozó függőségekkel együtt és a frissítések kezelése. Az APT parancsok úgy működnek, mint egy front-end az alacsonyabb szintű dpkg utility-hez ami kezeli a telepítését a különböző .deb fájloknak a helyi rendszeren.

A CentOS, Fedora és más tagja a Red Hat családnak RPM fájlokat használ. CentOS-on a yum használható az egyedi csomagfájlok és tárolók kezelésére.

A Fedora utóbbi verzióiban a yum-ot felváltotta a dnf, ami egy modernizált változata a yum-nak, de megtartotta a legtöbb felületet.

A FreeBSD bináris csomagrendszere a pkg paranccsal kezelhető. A FreeBSD kínál úgynevezett Port kollekciókat vagy másnéven Port fákat, ami nyújt egy helyi könyvtár struktúrát és eszközöket, amik lehetővé teszik a felhasználó számára, hogy fordítson és telepítsen csomagokat egyenesen forráskódból Makefile használatával. Általában sokkal kényelmesebb a pkg-t használni, de néha egy előre összeállított csomag nem érhető el, vagy esetleg meg kell változtatni fordítási beállításokat.

Csomagok listájának frissítése

Sok rendszer tart egy helyi adatbázist arról, hogy milyen csomagok érhetőek el a távoli tárolókban. A legjobb, ha minden csomag telepítés vagy frissítés előtt frissítjük ezt az adatbázist. Kivétel ez alól a yum és a dnf ami egy frissítést végez el mielőtt valamilyen műveletet végeznénk.

Telepített csomagok frissítése

Ügyelnünk kell arra, hogy minden telepített szoftver a rendszeren frissítve legyen, ez csomagkezelő nélkül elég nehéz feladat lenne, meg kellene nézni több száz csomag változásnaplóját és biztonsági javításait.

FreeBSD-n a telepített port-okat sok esetben manuálisan kell beállítani, hogy frissíteni lehessen. A legjobb elolvasni a /usr/ports/UPDATING fájlt mielőtt frissítünk portmaster-el.

Csomag keresése

A legtöbb disztribúció kínál grafikus vagy menü vezérelt front-end-et a csomag kollekciókhoz. Ez lehet egy jó és könnyű módja, hogy böngésszünk a kategóriák között és új szoftvereket fedezzünk fel. Gyakran azonban a leghatékonyabb és leggyorsabb módszer, hogy megtaláljunk egy csomagot a parancssorban való keresés.

Részletes információ megtekintése egy adott csomagról

Amikor eldől miket is szeretnénk telepíteni gyakran hasznos elolvasni előtte a részletes leírásait a csomagoknak. Ezek a leírások gyakran tartalmaznak metaadatokat mint a verziószám és/vagy a szükséges egyéb csomagok listáját.

Csomag telepítése tárolóból

Ha már tudjuk a nevét a csomagnak, akkor általában már egy paranccsal tudjuk telepíteni a csomagot és a függőségeit. Általánosságban elmondható, hogy ha több csomagot akarunk telepíteni elég felírni egymás után a nevüket.

Csomag telepítése helyi fájlrendszerről

Néha, még ha a csomag nem is hivatalosan van kiadva az adott operációs rendszerre, a fejlesztő vagy eladó kínál telepítési csomagot letöltésre. Ezeket le tudod tölteni a böngésződdel vagy akár parancssorból is.

Debian alapú rendszereken, a dpkg kezeli a csomagfájlokat. Ha egy csomagnak függőségei vannak, akkor a gdebi segítségével le tudod tölteni őket a hivatalos tárolókból.

CentOS, Fedora rendszeren a yum és a dnf használható a fájlok telepítésére és ezek a programok kezelik a függőségeket is.

Egy vagy több feltelepített csomag törlése

Mivel a csomagkezelő tudja, milyen fájlokat biztosít az adott csomag, ezért általában eltávolítja őket, ha a szoftver többé nem szükséges.

Segítség keresése

Mivel a csomagkezelő tudja, milyen fájlokat biztosít az adott csomag, ezért általában eltávolítja őket, ha a szoftver többé nem szükséges.